Az angiológia az erek – artériák, vénák és nyirokerek - betegségeivel foglalkozik.
A köznyelvben az érszűkület, érgörcs, visszeresség, trombózis fedi az érbetegségek körét. Egy-egy ilyen megnevezés nagyon sok különböző betegséget takar. A megfelelő kivizsgálás, a pontos diagnózis vezethet a megfelelő kezelés kiválasztásához, amitől a legjobb eredmény várható. A legeslegjobb eredmény pedig az, ha idejében elkezdett prevencióval (megelőzés) ki sem alakulnak a jelentős tünetek. Röviden összefoglalva ez az angiológus feladatköre.
Minden szervünk csak akkor tud működni, ha a vérellátása, az erek működése jó. Az erek hibás működése, betegsége nagyon sokféle tünettel jelentkezhet, attól függően, hogy hol és milyen típusú érbetegséggel állunk szemben.
Az ateroszklerózis, azaz az érfal meszesedése civilizációnk egyik rendkívüli problémája. A végtagok érszűkülete, legsúlyosabb esetben a végtag elvesztése, a szívinfarktus, a stroke (helytelenül mondva agyvérzés), sok látásvesztés ugyanennek az egy betegségnek a különböző területen való megjelenése.
Fontos tudni, hogy sok olyan betegség van, amelyeknél az erek megbetegedése igen gyakori, szinte elválaszthatatlan az alapbetegségtől. Ilyen például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a zsíranyagcsere zavarai, az úgynevezett metabolikus betegségek.
Egyes autoimmun betegségek, sőt a trombózisra hajlamosító daganatos betegségek is angiológiai vizsgálatot, ellátást tehetnek szükségessé.
A vénás betegségek a nyugati társadalmakban a felnőtt népesség 35-45%-át érintik, csak éppen az emberek nem tudják, mitől dagad, fáj a lábuk.
A thrombózis megelőzés és az utógondozás is az érbelgyógyászat körébe tartozik.
A fenti kérdésre, hogy mivel foglalkozik az érbelgyógyász azt válaszolhatom, hogy eldönti, vajon a hozzá érkező beteg panaszait okozza, okozhatja-e érbetegség, s ha igen akkor mit kell tenni a javulás, gyógyulás és a kórfolyamat lelassítása érdekében.
Nem szabad elfeledni, hogy az érbetegségek többsége krónikus betegség, teljesen nem megszüntethető, de a betegség folyamata jelentősen lelassítható megfelelő kezelés és életmód mellett!
Mindebből következik, hogy az angiológusnak nemcsak a konkrét érbetegség, hanem a kísérő, esetleg kiváltó betegségek (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, zsíranyagcsere, trombózishajlam) ismeretében is kellően képzettnek kell lennie.
Az első pillanatban az érgyógyászat szűk specializációnak tűnik, de valójában igen sok betegség tartozik ide. Ha másra nem gondolunk csak arra, hogy minden cukorbeteget első sorban az érbetegség fenyeget, és ennek lefolyása nagyban attól függ, hogy időben észreveszik-e, helyesen kezelik-e, láthatjuk az angiológia fontosságát.
Mint minden jó specialista, az érbelgyógyász (angiológus) is mindig az egész embert vizsgálja, a testi és lelki állapotát, egységét szem előtt tartva.